Bár ez így nem igaz, inkább mosolyogni és hízelegni kell tudni, már ha kutyusok vagyunk, és ha egy kis szerencsénk van, akkor valami egészen különleges helyre kerülhetünk. Lehet például saját kastélyunk. Ugyanis a sztároknak és hírességeknek is van kutyájuk, akik akár a gazdik, fényűző körülmények között élhetik hétköznapjaikat, lássunk három példát.
Az első
Ha nem is sztár, de biztos, hogy a celebeknél is jóval ismertebb Barack Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Az államok első kutyáját Bonak hívják, a portugál vízi-kutyát Edward M. Kennedy ajándékozta az elnöki családnak, és nevét az elnök lányáról kapta. Azért annyira ne irigyeljük, szegény kutyus, nem tudja, hogy a gazdi vállát mekkora súlyok nyomják, csak azt érzi, hogy ritkán látja őt. Bár a kutyusnak van saját blogja és facebook oldala is, a neveltetésében még vannak hiányosságok, no de az elnöki teendők mellett senki nem várhatja el Obamátol, hogy az államok mellett még kutyáját is fegyelmezze.
A szépséges Tinkerbell
A világ egyik legismertebb sztárkedvence Paris Hilton kutyája, Tinkerbell. A chihuahua viszonylag ritkán látható. Akárcsak gazdija csak néha tiszteli meg személyével a rajongóit, túlzásba semmiképpen sem viszi a dolgot, de persze nem is kell. Közösen élnek Beverly Hills-ben, és bizonyára több olvasó megirigyelné a kutyus lakhelyét, ami valójában egy 325 000 dollárt érő mini kutyakastély. Ehhez képest a gazdi viszonylag kevés jutalmat ajánlott fel a megtalálónak, amikor Tinkerbell egy hétre, ki tudja milyen okból, elhagyta a kastélyát. Mindössze 5000 dollár volt a szerencsés megtaláló jutalma.
Emma Watson nem viccel
Bizony, a színésznőnek egészen határozott elképzelései vannak a kutyatartásról. Lehetséges, hogy túlságosan azonosult az általa alakított varázslólány Hermione Grangert figurájával, mivel nem varázspálcával ugyan, de teljesen rózsaszínre festette a kutyáját. Szerencsére a kutyafestő Simons biztosította az amerikai bulvárlapok olvasóit arról, hogy teljesen ártalmatlan, növényi alapanyagú festéket használ a kutyus „átalakításához”. Ennek ellenére sokak számára érthetetlen a dolog: miért rózsaszín, nem zöld, vagy kék?